Az orvosilag veszélyeztetett páciensek fogászati kezelése: a fogászati implantátumok is szóba jöhetnek?

Röviden: Egészséges betegek esetében a fogászati implantátumok a fogsor stabilitásával és megtartásával kapcsolatos problémák megoldására, valamint a károsodott fogak pótlására szolgáló gyakori terápiává fejlődtek. Bár a fogászati implantátumokat orvosilag veszélyeztetett betegeknél is alkalmazzák, gyakran nem ismert, hogy ez a terápia megvalósítható-e ezeknél a betegeknél, hogy megnő-e az implantátum meghibásodásának és a fertőzés (periimplantitis) kialakulásának kockázata, és hogy milyen konkrét megelőző intézkedéseket kell tenni, ha egyáltalán kell fogászati implantátumokat alkalmazni ezeknél a betegeknél. Általánosságban a fogászati implantátumok beültetésével kapcsolatban az általános rendellenességekkel küzdő betegeknél az implantátum túlélése bizonyos rendellenességek esetén alacsonyabb lehet, és magasabb a periimplantáris egészségkárosodás és a szövődmények kockázata. A betegek esetében a legnagyobb kockázatot az alapbetegség dekompenzációja jelenti, nem a fogászati implantációs kezelések miatt. Mivel tehát a fogászati implantációs kezelés jelentős funkcionális előnyökkel és a szájüregi egészséggel kapcsolatos életminőség javulásával jár, a fogászati implantációs kezelés szinte minden orvosilag veszélyeztetett betegnél megvalósítható kezelés, ha a szükséges megelőző intézkedéseket megteszik, és magas szintű utógondozást végeznek.

VANNAK-E ABSZOLÚT ELLENJAVALLATOK?

A fogászati implantátumok beültetésének nagyon kevés abszolút ellenjavallata van, de bizonyos egészségügyi állapotok növelhetik a kezelés sikertelenségének kockázatát, vagy fokozhatják a perioperatív problémák kockázatát. Abszolút vagy relatív ellenjavallatként javasolták például a nemrégiben bekövetkezett szívinfarktust és stroke-ot, szervátültetést vagy műbillentyű-műtétet, mély immunszupressziót, súlyos vérzési problémákat, rosszindulatú daganatos betegség aktív kezelését és annak utókövetkezményeit, alkohol- és kábítószerrel való visszaélést, mentális betegségeket, nyálkahártya-betegséget, csontritkulást, valamint intravénásan alkalmazott biszfoszfonátokat és más reszorpcióellenes gyógyszereket. A mai napig még mindig kevés vagy semmilyen bizonyíték nincs arra, hogy ezeket a feltételezett ellenjavallatokat alátámassza vagy megcáfolja. Mindazonáltal a fogászati implantációs kezelés megéri, és alacsony vagy elfogadható egészségügyi kockázattal jár, különösen a szájfunkció és a szájüregi egészséggel kapcsolatos életminőség javulásának nagy előnye miatt. Annak ellenére azonban, hogy általánosságban pozitívan vélekednek arról, hogy a fogászati implantációs fogszabályozás megvalósítható orvosilag veszélyeztetett betegek esetében, vannak olyan orvosilag veszélyeztetett állapotok, amelyeket tiszteletben kell tartani, mivel az implantátum beültetése elektív eljárás. A fogászati implantátum-kezelés mindig elhalasztható addig, amíg a beteg stabilabb állapotba kerül (pl. valamikor szívinfarktus után) vagy az állapot kontrollálható (pl. vérzési rendellenességben szenvedő betegeknél), vagy lehetőleg a kezelési folyamat korai szakaszában kell alkalmazni (pl. implantátum beültetése ablatív műtét során a fej-nyaki rákos betegnél vagy a biszfoszfonátok intravénás adagolásának kezdetén).

ELHANYAGOLHATÓAK-E A RELATÍV ELLENJAVALLATOK?

Amint az előző bekezdésben említettük, a fogászati implantátumkezelésnek valójában nincsenek abszolút ellenjavallatai. Legfeljebb a kezelést el kell halasztani vagy korán el kell végezni, vagy alternatív implantátumanyagokat kell használni. Ez utóbbi nagyon ritka esetben a titánallergia esetén érvényes. Még ha ez az allergia be is igazolódik, ezek a betegek alternatív implantátumanyagokkal, pl. cirkónium-oxid fogászati implantátumokkal kezelhetők. Bár a fogászati implantátum-kezelés szinte minden orvosilag veszélyeztetett betegnél megvalósíthatónak tűnik, bizonyos óvintézkedésekre szükség lehet. Néhány ilyen állapot esetében azonban ma már több információ áll rendelkezésre arról, hogy valóban megnő-e az implantátum meghibásodásának kockázata, vagy milyen lépéseket kell tenni annak érdekében, hogy az implantátum beültetése orvosilag veszélyeztetett betegnél megvalósíthatóbbá váljon, és a szövődmények kockázata alacsonyabb legyen.

ROSSZINDULATÚ SZOKÁSOK ÉS ÁLTALÁNOS EGÉSZSÉGÜGYI ÁLLAPOTOK

Kérdéses, hogy az olyan orvosi szokások és állapotok, mint az alkoholizmus, a vérzési zavarok, a szív- és érrendszeri betegségek, a neuropszichiátriai rendellenességek és a dohányzás befolyásolhatják-e a fogászati implantátum túlélését és az implantátum előtti szövetek egészségét. Az alkohol önmagában nem csökkenti az implantátum túlélését, de nem ritka, hogy a magas alkoholfogyasztású alanyok dohányoznak és rosszul ápolják a szájüregüket. Ennek eredményeképpen a parodontitis, amely szintén a fogászati implantátumok fokozott elvesztésével és a periimplantitis kialakulásával hozható összefüggésbe, a dohányzás mellett az alkoholizmussal is összefüggésbe hozható. A dohányzás szintén növeli az implantátum meghibásodásának és a periimplantitis kockázatát. A vérzés megnehezítheti az implantátum behelyezését, de nem ellenjavallat. Még hemofíliában is nagy sikerrel lehet fogászati implantátumot beültetni.
A szív- és érrendszeri betegségek és a neuropszichiátriai rendellenességek tekintetében fontos tudni, hogy a szív- és érrendszeri betegség stabil (az implantátum beültetése elhalasztható, amíg az állapot nem stabil!), a homeosztáziskontroll olyan szinten van, amely lehetővé teszi az implantátum beültetését (véralvadásgátlóval és hemofíliával kezelt betegek esetében), és a szájüregi egészség megfelelő szinten van. Esetenként, különösen neuropszichiátriai betegségben szenvedő betegek esetében, a hozzátartozók segítségére van szükség a megfelelő szintű szájápolás biztosításához.

FOGÁSZATI IMPLANTÁTUMOK ÉS CSONTBETEGSÉGEK

Eddig nagyon kevés - bár általában sikeres - beszámoló született a fogászati implantátumok osteogenesis imperfecta, rheumatoid arthritis és spondylitis ankylopoetica betegeknél történő alkalmazásáról. Reumatoid artritiszben szenvedő betegek esetében az implantátumkezelés eredményei szintén kedvezőek. A csontokat érintő gyakoribb betegség a csontritkulás. Általánosságban elmondható, hogy csontritkulásban szenvedő betegeknél nincs ellenjavallata a fogászati implantátumok beültetésének; az implantátumok túlélési aránya hasonló az egészséges betegekéhez. A periimplantáris csontvesztés aránya azonban kissé magasabb lehet a csontritkulásban szenvedő betegeknél, de ehhez a megfigyeléshez hosszú távú nyomon követés szükséges. Egy nemrégiben végzett vizsgálat kimutatta, hogy az implantátum beültetési területétől függetlenül a marginális csontvesztés hasonló volt a cukorbetegeknél és a kontrollcsoportoknál. Mivel a csontritkulásban szenvedő betegek csontsűrűsége alacsonyabb, hosszabb gyógyulási időt javasoltak a protézis beültetése előtt. A fogászati implantátum-kezelést kísérő kockázatok szempontjából problémát jelentenek a csontritkulás vagy a csontáttétek kezelésére használt gyógyszerek. Az antireszorpciós gyógyszerek, például a biszfoszfonátok (Zometa, Fosfamax, Actonel, ZOLEDRONIC ACID) alkalmazása az úgynevezett gyógyszerrel összefüggő állkapocscsont-csontrák kialakulásának fokozott kockázatával jár, különösen, ha intravénásan adják, vagy glükokortikoidokkal kombinálják. Nemcsak a fogászati implantációs műtétek növelik a csontritkulás kockázatát ezeknél a betegeknél, hanem a fogászati implantátum és a szuprastruktúra jelenléte is a szájüregben. Ez utóbbi különösen igaz a nem megfelelő szájhigiénés karbantartás esetén. Ha a szájhigiénia fenntartása megfelelő szintű, a marginális csontvesztés az egészséges betegeknél tapasztaltakhoz hasonló. Végül, a perioperatív antibiotikum-profilaxis erősen ajánlott az antireszorpciós gyógyszereket szedő betegeknél, és a csontpótló műtétet lehetőség szerint kerülni kell. Összefoglalva, elővigyázatossági intézkedésekkel a fogászati implantátumkezelés megvalósítható az antireszorpciós gyógyszerek orális alkalmazását alkalmazó betegeknél. Intravénás alkalmazás esetén azonban a fogászati implantátumokat az antireszorpciós gyógyszeres kezelés megkezdése után korábban kell beültetni; ellenkező esetben az osteonecrosis kockázata túl nagy lehet.

CUKORBETEGSÉG ÉS FOGÁSZATI IMPLANTÁTUMOK

A cukorbetegség a leggyakoribb endokrin betegség. Ha a vércukorszintet jól szabályozzák, az implantátumok túlélése az egészséges személyekéhez hasonló; a periimplantációs egészség jó, és a csontveszteség az egészséges betegekéhez hasonló. A hiperglikémiás, azaz kevésbé kontrollált cukorbetegeknél a periimplantitis kialakulásának kockázatát megnövekedettnek találták. Cukorbetegeknél antibiotikum-profilaxis javasolt, különösen a magasabb glikémiás szintekkel rendelkező betegeknél.

FEJ- ÉS NYAKI RÁK

A fogászati implantátumkezelés nagy előny a fej- és nyaki rákos betegek számára, mivel a daganat sebészi eltávolítása a szájüreg egészségének károsodásához vezethet, ami a hagyományos eszközökkel történő szájápolás nagyon megnehezíti. Emellett a fogászati implantátum-kezelésnek köszönhetően az életminőségi előnyök is megnőnek. Míg a kemoterápia alkalmazása nem befolyásolja a fogászati implantátumok túlélését és periimplantáris egészségét, addig a sugárkezeléssel kezelt fej-nyaki rákos betegeknél az implantátumok túlélésének és periimplantáris egészségének kimenetele ellentmondásos. Egyes szerzők szerint az implantátumok túlélése és periimplantáris egészsége összehasonlítható a kontroll és a besugárzott betegek között, de a legtöbb tanulmány azt mutatja, hogy a besugárzott betegeknél az implantátumok túlélése és periimplantáris egészsége romlik. A sugárterápiát követő implantátum-beültetés a csontritkulás kialakulásának fokozott kockázatával jár.

IMMUNHIÁNYOS BETEGEK

A fogászati implantátumkezelés ellenjavallt immunterápiában részesülő vagy immunhiányos betegeknél, és különleges óvintézkedéseket kell tenni. Ami az immunterápiát illeti, a fogászati implantátum-kezelés általában elhalasztható az immunterápia végéig, mivel az immunterápiát sokféle, gyakran átmeneti mellékhatás kísérheti. Immunkompromittált betegeknél a fogászati implantátum-kezelés megfelelő óvintézkedések - főként antibiotikum-profilaxis - alkalmazása esetén megvalósítható.
Ami a Crohn-betegséget illeti, régebbi tanulmányok szerint az implantátumok túlélése alacsonyabb lehet, mint egészséges betegeknél, de újabb tanulmányok szerint az implantátumok túlélése hasonló. Az immunhiányos betegeknél igen gyakran alkalmazott biológiai szerek alkalmazása tekintetében tanácsos megbeszélni a kezelőorvossal, hogy szükséges-e módosítani az alkalmazásukat, vagy speciális óvintézkedéseket kell-e tenni. Ezek különféle orális mellékhatásokkal járhatnak.

SZÁJNYÁLKAHÁRTYA-BETEGSÉGEK

Szájnyálkahártya-betegségben szenvedő betegek esetében a fogászati implantátumkezelés ellenjavallt, és különleges óvintézkedéseket kell tenni. Ajánlott az implantátumot antibiotikum-profilaxis mellett, és olyan stádiumban beültetni, amikor a szájnyálkahártya-betegség megnyilvánulásai kontroll alatt vannak.

GYÓGYSZEREK ÉS FOGÁSZATI IMPLANTÁTUMOK

Számos gyógyszer mellékhatásaként jelentkezhetnek szájüregi tünetek, amelyeket figyelembe kell venni a fogászati implantátumok beültetésekor. A gyógyszerek leggyakoribb mellékhatása a nyálelválasztásra gyakorolt hatásuk, vagy legalábbis a szájszárazság érzése, amelyet sok beteg tapasztal a gyógyszerek szedése során. Ezzel kapcsolatban meg kell jegyezni, hogy sok gyógyszer esetében még nem bizonyított, hogy valóban csökkent vagy fokozott nyálelválasztást okoznak, vagy csak a szájszárazság szubjektív érzését okozzák. A fokozott vagy csökkent nyálelválasztás önmagában nem ellenjavallata a fogászati implantátumok beültetésének. Az implantátumok túlélése nem csökken, és a lágyrészek egészségét nem befolyásolja. Az ételmaradékok felhalmozódása a fogak és az implantátumok nyaki régiója mentén gyakoribb a szájszárazságban szenvedő betegeknél, és így befolyásolhatja a lágyszövetek egészségét. Az utóbbi időben vannak arra utaló jelek, hogy bizonyos gyógyszercsoportok növelhetik a fogászati implantátumok meghibásodását.

KÖVETKEZTETÉSEK

Orvosilag veszélyeztetett betegeknél a fogászati implantátumok előnyös megoldást jelenthetnek a teljes fogsor megtartásával vagy a hiányzó fogak pótlásával kapcsolatos problémákra. A fogászati implantátumok túlélése és az implantátum körüli egészségi állapot ezeknél a betegeknél többnyire az egészségesekhez hasonló. Esetenként speciális óvintézkedéseket kell tenni, mint például antibiotikum-profilaxis vagy a fogászati implantátumok beültetése a betegség korai szakaszában. Általában magas szintű gondozásra és nyomon követésre van szükség az általános egészségügyi problémákkal küzdő betegek esetében, mivel ezek a betegek, különösen a csökkent nyáláramlású vagy nyálkahártya-betegségben szenvedő betegek hajlamosak szájüregi problémák kialakulására. Ezek a problémák korán felismerhetők és megfelelően kezelhetők, ha a beteg nyomon követése megfelelő. Így a fogászati implantátumok biztonságosan alkalmazhatók a legtöbb egészségileg veszélyeztetett betegnél, ha megteszik a szükséges óvintézkedéseket a betegséggel kapcsolatban, amelyben szenvednek vagy amelyet kezelnek, ha az implantátummal kapcsolatos azonnali szövődményeket gyorsan felismerik és szükség esetén kezelik, ha a nyomon követés szigorú, és ha az implantátum körüli egészségügyi problémákat azonnal felismerik és kezelik.

Hivatkozások

Beikler, Thomas és Thomas F. Flemmig. "I mplantátumok az egészségkárosodott betegeknél". Critical Reviews in Oral Biology & Medicine, vol. 14, no. 4, July 2003, pp. 305-16. DOI.org (Crossref), doi:10.1177/15441113030140040407.

Diz, Pedro, et al. "Fogászati implantátumok az egészségkárosodott betegeknél". Journal of Dentistry, vol. 41, no. 3, Mar. 2013, pp. 195-206. DOI.org (Crossref), doi:10.1016/j.jdent.2012.12.008.

Vissink, A., et al. "Az orvosilag veszélyeztetett beteg: megvalósítható lehetőség-e a fogászati implantátum?" Oral Diseases, vol. 24, no. 1-2, Mar. 2018, pp. 253-60. DOI.org (Crossref), doi:10.1111/odi.12762.

Vissink, A., et al. "Az orvosilag veszélyeztetett beteg: megvalósítható lehetőség-e a fogászati implantátum?" Oral Diseases, vol. 24, no. 1-2, Mar. 2018, pp. 253-60. DOI.org (Crossref), doi:10.1111/odi.12762.

‍